Volt egyszer egy Nepomuki Szent János kápolnánk…

„Hosszú tervezgetés és nehezen összegyűlt pénz előteremtésével végre május
16.-ára elkészült az új St. János kápolna- és pedig a nagyhídnak északi oldalán jó távol a kocsiúttól a Stefánia Kerítés közelében…- olvassuk a szászvári parókia történetében Rudolf Mátyás plébános tollából e bejegyzést (1932). 1

Talán ez az apró adat inspirált arra, hogy a sajnos ma már nem létező kis kápolna történetével foglalkozzak. Pontosan hol állott egykor? Mikor készülhetett az „elődje”? Ki volt e jeles védőszent, akinek dedikálták?- merültek fel bennem sorra a kérdések…

A kutatás során nyilvánvalóvá vált az, hogy egy középkorban élt, de a kora-
újkorban kanonizált szentről beszélünk. Nem Keresztelő Szent Jánosról, noha a vár körüli térségben volt egy ilyen kápolna is a középkorban.

Nepomuki János a folyók, hidak hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje, de elsősorban a gyónási titok mártírjaként vált ismertté. 1340-ben a Csehországi Pomuk, vagy Nepomuk nevű mezővárosban született. Pappá szentelése után kanonok lett, majd IV. Vencel király feleségének a gyóntatója. A legenda szerint a király egyszer rá akarta venni arra, hogy a királynő gyónását árulja el neki, de mivel semmilyen úton-módon nem érte el a célját, ezért 1383-ban a Moldva folyóba ölette. A prágai Szent Vid katedrálisban temették el, ahol a 16-17. századtól kezdtek a sírjánál rendkívüli eseményeket észlelni. Így például, amikor 1618-ban a protestánsok elfoglalták a templom felét és el akarták távolítani onnan János testét, a sírások sorra szörnyethaltak. Ehhez hasonlatos jelek száma gyarapodott, ezért a jezsuiták szorgalmazni kezdték János szentté avatását.
Döntő bizonyítékként azt említették meg, hogy a tetemének feltárásakor épen
került elő a nyelve és az eleven piros színűre változott, amelyet azóta is
ereklyeként tisztelnek.

Szent János kultusza hozzánk a katolikus németség betelepülése révén érkezett meg. 1729-es kanonizációja után igen népszerű lett a barokk vallásosságban, sok templom választotta patrónusaként. Szent János szobrai az egész ország területén elterjedtek. Papi öltözetben, vállán hermelinpalásttal, fején birétummal, karján feszülettel ábrázolják. Ünnepének előestéjén Pest-Budán, Ercsiben, Dunaharasztin, Baján („Jánoska eresztés”) kisebb-nagyobb vízi körmeneteket rendeztek, amelyekhez a majálisokhoz hasonlatos mulatság is csatlakozott. 2

Dunaföldváron a vízimolnárok malmainak a szomszédságában már 1763-ban, 34 évvel a szent kanonizációját követően kápolnát állítottak az emlékére, ünnepén pedig virágfüzérrel feldíszített szobrához körmenettel járultak. Hasonlóan a Mohácson 1842-ben felállított, utóbb 1944-ben áthelyezett Szent János szoborhoz. 3

Szászváron is lehettek kisebb kápolnák a 18. század folyamán. Várszegi Alajos
szerint Klimó György pécsi püspök (1751-1777) „több régi kápolnát vett számba falfestményekkel és iratos portálékkal”.

Az első biztos adatunk az 1829-es Szepesy Ignác püspök nevével fémjelzett
kánoni vizitációban található erről a kis kápolnáról. Ekkor az uradalmi vadász
háza mellett állott, előtte három fából készült kereszt is található volt, az
adományozók nevei és feliratok nélkül. Ezeket a község gondozta. Egy 1852-ből való kimutatás 45-ös házszámmal, „alvadászlakként” jelöli meg e helyet. Ezt összevetettük az 1864-ből való elég részletes színes kataszteri birtokvázrajzzal, így a lokalizálása úgy tűnik, hogy megnyugtató. Tehát a Völgységi patakot átszelő híd déli részén közel az úthoz állott a kápolna. 4

1853-ban az uradalom tüzifa lerakó helye mellett említik a kőhíd közelében. A
kápolna ekkor kívül és belül is restaurálva lett egy Schilling nevű bonyhádi festő által.
Ettől az időtől fogva Szent János ünnepnapján, vagyis május 16.-án processió indult a templomunktól e kis kápolnához. Rudolf Mátyás „ősrégi jámbor szokásnak”, másutt pedig „speciális helyi vallásos gyakorlatként” írja le a Szent János litániát, „amióta a nagy vízárok melletti kápolna megépült ismeretlen alapító által.” Nem véletlen, hogy ez az ájtatossági forma külön is szerepel a parókia „Ceremoniales” nevű liturgikus gyűjteményében a „Körmenetek” között felsorolva és röviden ismertetve a lényegét.
Tehát az 1890-es évekre-amikor ez az összeállítás íródott- már tradicionálisnak számít az ünnep Szászváron. Május 16.-án a szoborhoz mentek, ahol a litánia végeztével egy „Mianyánkot”, majd pedig három „Üdvözlégyet” mondtak el a hívek.
Az ünnep nyolcadát is megtartották. Nyolc napon keresztül egészen 24.-éig az esti harangszó után kiment a plébános a „mester”-rel (a kántor akkori elnevezése) papi karingben, stólával és térdelve elmondta a „Nepomuki Szent János”-ról szóló litániát. Ennek a végeztével énekeltek. Az ájtatosság alatt két gyertya égett. Az ünnep fontosságát hangsúlyozza egy utólagos betoldás a szövegben, hogy a körmenet előtt 7 órakor szentmisét is tartottak a templomban, majd pedig megindult a processió. 5

A Nepomuki Szent János litánia elég hosszú, ezért annak csak a záró részeit idézzük.

Imádkozzál érettünk Nepomuki Szent János! A hívek válasza: Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

Könyörögjünk!

Ó, Istennek csodálatos mártírja és nagy szentje, dicsőséges Szent János, ki hogy IV. Vencel csehországi király gonosz kérésére sok kínzás után is a királyné gyónását ki nem akartad jelenteni, a Moldva vízébe a prágai hídról levettettél, és a folyóvízen, ahol tested elmerült, éjszaka megjelenő fényesség által, úgymint a te ártatlanságodnak és nagy szentségednek bizonyos jele által kijelentettél, és az egész egyházi rendtől és néptől nagy tisztelettel a prágai főtemplomba vitettél és eltemettettél. Téged, ki a szentgyónás titkainak megtartásáról ily csodálatos és örökkévaló emlékezetet magad után hagytál, ezen nagy érdemeid és Istentől neked adott kegyelem által nagy bizalommal kérünk, nyerd meg nekünk, hogy az Istennek ellenünk fölgerjedt haragja megszűnjék. Hogy ő a bűneink által érdemelt büntetéseket, döghalált, éhséget, hadakat és más testi és lelki veszedelmeket kegyelmesen tőlünk eltávoztassa és hogy mi halálunk előtt bűneinkről töredelmes gyónást és penitenciát tarthassunk, Istennek tetszhessünk, életünket szentül
végezhessük és az örök életre beléphessünk. Figyelmezz, Uram, a mi
könyörgésünkre, melyet Nepomuki Szent János emlékezetére hozzád bocsátunk, hogy az ő esedezésére és érdeme által a jelenvaló életben minden gyalázattól, szégyenvallástól megmeneküljünk, s halálunk előtt igaz bűnbánatot tartván, az örök boldogságra jussunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen. 6

Szent János szobornak 1919-ig volt csak nyugalma e piciny kápolnában, ekkor
ugyanis egy „rakoncátlankodó alak” kivette onnan és a Völgységi-patakba
lökte…Várszegi Alajos több tettesről számol be, akik éjjel kitették a szobrot az
úttestre, majd pedig onnan a patakba dobták. Igen, többek között ez is volt ama „dicsőséges 133 nap”, a tanácsköztársaság időszaka… A régi szobor elúszott ugyan, de hamarosan pótlásra került. Az akkori szászvári káplán, Diczenty Gyula adományaként, aki a saját költségén egy teljesen új Szent János szobrot ajándékozott, amelyet Szabó Géza esperes-plébános benedikált 1920 máj. 16.-án.

A szobor megfürdetése ezután már „hivatalosan történt” egy jó ideig. 1928-ban jegyzik fel a korábbi évek szokását ezzel kapcsolatban. Kitérve arra, miszerint a kápolna fenntartása, gondozása is a községet terheli emberemlékezet óta.
Minden év május elejére rendbe is szokták azt hozatni. A kápolna külsejét és
belsejét ugyanis az arra haladó autók sáros időben nagyon bepiszkították, „mert akárhányszor már valósággal meg kellett fürdetni, hogy a sok sárból
megtisztuljon.” A két világháború között a szépen feldíszített kápolnához nagy
számban járultak a hívek és a már fent ismertetett ájtatosság kiegészült az
iskolások felvonulásával is. 1932-ben áthelyezték a kápolnát és a benne lévő
szobrot a patak túloldalára, az időközben felépült Stefánia kerítésének a
sarkához, így a besározódás veszélye elhárult. Az új kápolnához szükséges pénzt adakozásokból gyűjtötték össze, 190 pengő költséggel készítette el Jónás Vendel szászvári kőműves mester. 7

Majdnem úgy látszik, hogy a szobor története megismétlődött 1956-ban. Noha nem forradalmi tevékenység folytán, de ismét előkerült egy „rakoncátlankodó alak”, akinek a nevét ugyan ismerjük, de nem kívánjuk leközölni. Pusztán csínytevésből kivette a Szent János szobrot a kápolnából, a nyakába pedig egy obszcén kifejezéssel tűzdelt táblát lógatott, majd pedig betette a patakba úgy, hogy az Vékény irányába tekintsen. A szobrot elmosta a víz, a kápolna pedig még hosszú éveken át üresen állott, majd az 1970-es években lebontották… 8
Így, Nepomuki Szent János, Csehország védőszentje, a gyónási titok mártírja
végleg elúszott Szászvárról…

Patton Gábor

Jegyzetek:
1. Pécsi Egyházmegyei Levéltár (továbbiakban: PEL) Historia Parochiae Szászvár PEL. III. 128_szaszvar_historia_vol_II_0043.
2. Varga Zsuzsa: Nepomuki Szent János In: Magyar Néprajzi Lexikon Ortutay Gyula (Főszerk.) Bp. III. k.-750. p.
3. Lantosné Imre Mária: A katolikus németség népi hitélete a pécsi egyházmegyében In: Baranya Történelmi és honismereti folyóirat (4. évf.) 1991/1-2. sz.-177. p.
4. Várszegi Alajos: Szászvár (monográfia) Szászvár 1991-47.,138. p. Baranya Megye Földrajzi Nevei (Szerk.) Pesti János Pécs 1982 I.k.-26/27. sz. név „Békaváros” alatt. Az eredeti térképszelvényt régen a helyi tanácson őrizték, jelenleg Püski Mátyás tulajdonában van. A helyi értéktár munkacsoportunk azonosította be. Mellékletként közöljük.
5. PEL.I.1.a.1.1829_536_szaszvar_0011,PEL.III.128_szaszvar_historia_vol_I_0086, vol_II_0024 , vol_III_diversa_0042 és 0148.

6. Szerencsés Zsolt (Szerk.): Litániák a Szentekről Bp. 2000. A litánia teljes szövege online is elérhető: www.oratio.hu oldalon.
7. PEL. III. 128_szaszvar_vol_II_0024, 0043 és vol_III_diversa_0042. Várszegi: i.m.-70. p. Az új kápolna tervrajza a plébánia irattárában meg is volt, erre van utalás, de egyelőre még nem sikerült felkutatnunk.
8. Koller Anna és Plesz Ádám szíves szóbeli közlései, amelyeket ezúton is megköszönök.