Keresztút a szászvári templomban

A legismertebb keresztény ájtatossági forma a keresztút, amely Jézus szenvedésének az állomásait eleveníti fel. Eredete talán az a hagyomány lehet, hogy a Boldogságos Szűz végig járta Fia szenvedésének a helyeit, annak mennybevétele után. Később ezt Szent Brigittával közölte egy látomásban.

A legelső keresztutat maga az Úr Jézus járta a „Via Doloros”-án: a Szenvedés Útját. Az utolsó vacsora termétől Jézus a Getszemáni kertbe ment tanítványaival. Innen a Kedron patakon át Annás és Kaifás házához, mi után Pilátus, majd pedig Heródes Antipász palotája következett. Ezt követően ismét az Antónia erődbe viszik Jézust, ahol a koncepciós perének az ítélete megszületik. Innen már a Golgotára vezet Jézusnak az útja, majd pedig a Szent Sírhoz.

Ezen az útvonalon emlékköveket és kisebb kápolnákat állítottak a ferencesek, akik 1342-től átvették a szentföldi helyek felügyeletét. Egyik fő céljuknak tekintették Krisztus szenvedése tiszteletének a terjesztését, ezért a szentföldi keresztutat szent „circulus”-nak, vagyis körjáratnak nevezték el. Így nem véletlen, hogy Európában először csak a ferencesekhez kötődő templomokban létesülhettek keresztutak: lassan általánossá kezdett válni az ő kolostoraikban, azon templomokban, ahol ők szolgáltak. Egy 18. századi római ferences szerzetes, Porto Mauriziói Szent Lénárd olyan lelkesedéssel terjesztette ezt az ájtatossági formát, hogy általa több mint 570 keresztút jött létre. Az ájtatosságot szentbeszéd sorozattal egészítette ki, így a „keresztút prédikátorának” is nevezték őt. Legnagyobb
sikere a római Colosseumban 1750-ben felállított keresztút volt, amelyet azóta is a pápák vezetésével minden nagypéntek este végigjárnak a hívek. XII. Kelemen pápa rendelkezései nyomán, 1731-től már más templomokban és kápolnákban, sőt a szabadban is lehetett keresztutat felállítani.

A stációk száma a középkor évszázadaiban nagy változatosságot mutatott, a témájuk is sokszor bővítettebb volt, mint ami napjainkra kialakult. A Szentszék a hívek által végzett leggyakoribb változatot fogadta el, amely 14 állomásból áll, témájuk a következő: 1. Pilátus
halálra ítéli Krisztust; 2. Krisztus magára veszi a keresztet; 3. Jézus először roskad le a kereszt alatt; 4. Jézus találkozik szentséges Anyjával; 5. Cirenei Simon segít az Úrnak; 6. Veronika letörli Jézus arcát; 7. Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt; 8. Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait; 9. Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt; 10. Jézust megfosztják ruháitól; 11. Jézust keresztre feszítik; 12. Jézus meghal a keresztfán; 13. Jézust leveszik a keresztről; 14. Jézust sírba teszik.

A legelső időktől fogva a festők és szobrászok egymással versengve hozták létre Krisztus szenvedésének ábrázolásait, amelyek abban segítik a hívőket, hogy az eseményeket maguk elé képzeljék, így szinte mindig velejárói a keresztutaknak. 1

Az első világháború is egy nagy keresztút volt, nem csupán a frontokon küzdő katonáinknak, hanem az itthon maradt szeretteiknek is. Ez liturgikus formában is megnyilvánult a szászvári templomban.
Az egész háború alatt minden szombaton este a hívek a szeretteik iránti aggodalom miatt megtartották az ún. „háborús litániát”, alkalmi imákkal és énekekkel. A háború első évében zarándoklatot tettek Gyűdre, ahova egy értékes zászló beszerzését ígérték, ami végül is nem valósult meg, e helyett egyéb fogadalmi kegytárgyakra adakoztak a hívek. Így létesültek az új keresztúti stációk. 2

Még javában dúlt a háború, amikor 1917 november 25.-én vasárnap sor került az új és igazán művészi kivitelű fából faragott stációképek megáldására. P. Jung Miklós a bajai ferences rendház főnöke szentelte fel a 14 állomásból álló keresztutat. Az ünnepély már szombaton elkezdődött az esti 6 órai szentbeszéddel, amelyet „P. Jung Miklós a fájdalmas Szűz Anyáról tartott könnyekig megható háborús vonatkozásokkal”. Vasárnap 10 órakor volt a második szentbeszéde az Úr Jézus szenvedése útjairól, majd ezt követte a stációképek felszentelése. Este 6 órakor pedig meg is tartották az első keresztúti ájtatosságot az elesett hős katonák lelki üdvéért. Ezen az ájtatosságon a viharos idő ellenére zsúfolásig tömve volt a templom. A stációk 5000 koronába kerültek. Az egyes adakozók nevei olvashatók a képek alján, de a korabeli sajtó is közli őket:

Szabó Géza plébános, özv. Rőder Jánosné, özv. Róth Keresztélyné és családja, Csordás István és neje, Kollár István és neje, Szieb István és neje, Lovinusz Ádám és neje, Kelemen Józsefné és özv. Móka Istvánné, Jager István és neje, özv. Pál Istvánné, Köves Kálmán és neje, Gyenis István és neje és Böröcz József és neje. Továbbá a Szászvári Rózsafűzér Társulat és a Szászvári Jézus Szíve Társulat külön adakozott egy-egy stációra. 3

Milyen is volt egy akkori keresztút végzése a szászvári templomban?
Erről a parókia történetében egy vegyes latin és magyar nyelven közölt részben találunk leírást: ez a „Ceremoniale”, amely egy szertartás gyűjteménynek tekinthető. Az összeállítása Gadó Sándor káplán nevéhez fűződik, aki 1888-1892 között szolgált Szászváron. Utóbb a plébánosok apróbb módosításokat fűztek ehhez. Katekézissel, tehát keresztény tanítással indult a szertartás, majd „rendes litánia” következett. Ezt azért hívhatták így, ilyen megkülönböztető névvel, mivel volt az ún. „Szent János litánia” is májusban. Ezután következett a „Via Crucis”, tehát a keresztút. A ministránsokkal együtt az oltárhoz vonultak, a pap térdelt, ami alatt az asszonyok éneklik: „Jézus szenvedéséről bűnösök emlékezzünk, fájdalmas Szűz Anyjával halálra keseregjünk”. Az egyik asszony elől
imádkozza az „Imádunk Krisztus”-t, majd a „Miatyánk” és az „Üdvözlégy” következik. Ezután egy előkészítő imádságot olvasott fel itt a pap, majd fölkelnek és mennek az első stációhoz: az ének végeztével letérdelnek és elkezdik. Ez az első stációt jelenti. A könyörgésre egy az asszonyok közül válaszol. „Imádunk Téged”, „Miatyánk”, „Üdvözlégy” következik ezután, majd pedig fölkelnek és énekkel eljutnak a II. stációhoz. Ez így ismétlődik az utolsó stációig. Végül az oltárnál a pap térden elvégzi a befejező imádságot.
Majd az „Asperges” következik. Ez egy gregorián latin antifóna, amely az 51. zsoltár 9. versét idézi, ami így indul: „Asperges me Domine, hyssopo et mundabor…” Megszór engem az Uram izsóppal és megtisztulok… 4

A háború végén a hősök közös emléke megörökítésére elkészült az új Szent Sír a hívek adományából, amelynek alsó részén a sárgaréz táblába név szerint is belevésték a plébánia hőseit: a szászvári, császtai, györei és mázai elesett honvédekét. A felirat így végződik:
„E szent Sír oltárt Isten dicsőségére állították e dicső hősök szülői özvegyei és tisztelői.”

1928-ban nagyböjti lelkigyakorlatos napok voltak Szászváron. Ekkor Dr. Koszterszitz József a budapesti Szent Imre kollégium prefektusa érkezett Szászvárra. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Főleg az iskolában elhangzott apák, anyák, ifjak, hajadonok és gyermekek részére megtartott különféle állapotbeli előadásai. Rudolf Mátyás plébános értékelése szerint: „Kedves megnyerő modorával, finom és választékos nyelvezetével annyira megtudta igézni a hallgatóságot, hogy halálos csendben hallgatták végig érdekes előadásait és azt soha meg nem unták.”
Ekkor igen sokan elvégezték a húsvéti gyónásukat. Volt, hogy éjszakába hajlóan gyóntatott a vendég atya és a plébános is. Legmeghatóbb volt a vasárnap esti gyertyás Oltári szentség
körmenet. Valóságos diadal út-a Szentségi Jézus imádásában résztvevők ezernyi tömegével!” 5

Nagyböjti esték is voltak Szászváron, amelyeket az 1933-36 között itt szolgáló káplán, Szigethy László tartott. Ilyenkor sorozatos beszédek hangzottak el. Ezeket követően pedig -a kor divatjához igazodva- az iskolában színdarabokat adtak elő a diákok. 1934-ben a káplán előadását követően ifj. Bucsky Mihály szászvári tanító mutatta be az iskolásokkal saját szerzeményű drámáját, a világháború egy kis részletét nagy hűséggel ábrázolva. „A
gyönyörűen gördülő jelenetek a szereplők igazán városi színpadon is hatást keltő előadása a remekül festett díszletek-szintén a szerző munkája-nagy művészi tehetségről tanúskodnak”-írja a megyei sajtó. A közönség feszült figyelemmel és tapssal jutalmazta az ifjú szerzőt, a kedves est sokáig élt a lelkekben. 6

Szászváron régen a nagypénteki szertartás már reggel 9 órakor elkezdődött, mégpedig a „Missa praesanctificatorum”-al, vagyis az ’előszenteltek miséjével’, ezt utóbb „csonka misének” is mondták, mivel csupán igeliturgiából állt. A szertartás folytatásaként a
„Keresztények sírjatok” következett, majd pedig a Szentbeszéd. Délután, amikor a hívek nagyobb számban összejöttek, körülbelül fél 3-kor kezdődött el a keresztút a templomban. Ennek a végeztével a pap az oltárnál térdelve végzi a könyörgést: „Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz nekünk!”. Ezután a kántor elénekli a Krisztus kínszenvedéséről szóló litániát, majd elindult a processio a Kálváriára. 7

A Kálvária keresztjeit a község emeltette 1825-ben, később többször renoválták. 1868-ban egy hatalmas szélvihar ledöntötte ezeket, de utóbb helyreállították. Napjainkban itt ismét romos állapotban hevernek a kőkeresztek. 8

A nagyszombati feltámadási körmenetet, vélhetően régi szokás szerint az akkori Piac téren tartották meg. Erre 1932-ből van adatunk, amikor is a szokatlanul zord idő és a jeges, havas út miatt a Piac tér sártengerré változott, így csak a templomot kerülhették meg a hívek. 9

Patton Gábor

Jegyzetek:

  1. A keresztút (New Catholic Encyclopedia)-194-195. p. Bánk József: A keresztút
    kialakulása és jelentősége-197. p. In: Keresztút gyűjtemény PPKE
    www.ppek.hu/konyvek/Keresztut_gyujtemeny_1. Kis bibliai atlasz Szerk.: Luciano
    Pacomio és Pietro Vanetti S. J. Bp. 1991-60-61. p.
  2. Historia Parochiae Szászvár PEL.III. 128_historia_vol III_diversa_0042 és 0069
  3. A szászvári keresztút megáldása In: Dunántúl 7. évf. 272. sz. (1917) 11. 28.-6. p.
    Rudolf Mátyás plébános itt tévesen 1918-at ír. Vö: Historia Parochiae Szászvár i.m.
    0042
  4. Historia Parochiae Szászvár PEL. III. 128_historia_vol_III_diversa_0145 és 0147. A
    későbbi plébánosok ezt módosították, utoljára 1920-ban. Ez a forrás azért is érdekes
    és értékes, mivel bizonyos ünnepkörök kapcsán tartalmaz helyi specifikumokat és
    eltérő liturgikus mozzanatokat.
  5. Historia Parochiae Szászvár PEL. III. 128_historia_vol_II_diversa_0023
  6. Böjti előadás Szászváron In: Dunántúl 24. évf. 70. sz. (1934) 03. 28.-5. p. Nagyböjti
    esték Szászváron In: Dunántúl 25. évf. 85. sz. (1935) 04. 13.-5. p.
  7. Historia Parochiae Szászvár PEL. III.128_historia_vol_III_diversa_0147
  8. Várszegi Alajos: Szászvár (monográfia) Szászvár 1991-100. 136. p.
  9. Historia Parochiae Szászvár PEL. III. 128_historia_vol_II_0041
Az I. stáció
A IV. stáció
A XIV. stáció
A Szent Sír oltár
A Kálvária Szászváron az 1930-as évek közepén