A szászvári Szentháromság szobor, a Kálvária és az útmenti keresztjeink
Szászvár újabb kori szakrális emlékeiről a Nepomuki Szent János kápolna kapcsán már írtunk. A hajdani Szász település területén a Kálvárián és az utak mentén lévő keresztek felállításáról elsősorban a 18.-19. század autentikus forrásai a latin nyelvű kánoni vizitációk (egyházlátogatások) tájékoztatnak. Ezek jó része szerencsésen fennmaradt az 1721-től újjászerveződő plébánia történetében (Historia parochiae). A másik fontos forráscsoport a katonai, úrbéri és kataszteri térképek, amelyek a lokalizálást is segítik. Közülük a katonai térképek, mivel a felmérésük több évtizednyi időintervallumot ölelt fel csupán hozzávetőlegesen alkalmasak az útmenti keresztek pontosabb datálásához.
A Szentháromság szobor.
A ma is látható Szentháromság szobor elődjét 1783 július 11.-én állították, bővebb ismeretünk sajnos nincs róla. Itt 1724-től évtizedeken keresztül egy fából és sárból készült, zsindellyel fedett templom állott ahol a szentmiséket tartották, mivel a középkori egyre romosodó állapotú kőtemplom már alkalmatlan volt liturgikus célokra. 1779-re készült el az új, ma is álló templomunk. A szerepét vesztett régi, ideiglenes kis templomot nyilván elbontották, viszont mivel továbbra is szakrális helyként tartották számon a faluban, ezért a helyét megjelölték. Tehát valószínűsíthető, hogy néhány évvel az új templomunk felszentelését követően, mintegy mementóként kerülhetett oda az első Szentháromság szobor.
Az 1810-es vizita kissé sematikus mondata szerint, a plébánia területén felállított szobrokat és kereszteket a közösség által kell megőrizni. A második, ma is látható Szentháromság szobrot Szászi János telkes gazda állíttatta 1827-ben: festés, az adományozó neve és felirat nélkül. Ez kőkerítéssel volt övezve. Ugyan konkrétan e szobor állíttatójáról bővebb adatokkal nem rendelkezünk, de a családja viselte a „Szászi” megkülönböztető nevet, amely idővel állandó vezetéknévvé alakult. A família egyik őse Szászi György volt, aki már az 1696-os rovásadó jegyzékben is szerepel. Az utolsó férfi tagja 1841-ben született Szászi János, ő 1909-ben halt meg, a szintén utolsó női sarja pedig Kis Istvánné, született Szászi Anna volt, aki 1943-ban hunyt el.1
A klasszicista stílusú Szentháromság oszlopon láthatjuk az idősebb Atyaistent, mellette a Fiút, alattuk pedig a galamb szimbolizálja a Szentlelket, alul Szűz Mária alakja tűnik fel. Azt, hogy a környezete mikor lett parkosítva nem tudjuk pontosan. Egy 1864-es színes kataszteri térkép ábrázolása már utal erre, mivel két lombos fát rajzoltak mellé. A Szentháromság szobrot többször renoválták. Először 1853-ban került erre sor a templompénztárból biztosított 10 forint költséggel. A későbbi felújítási dátumok olvashatóak az oszlop alján is. 1899-ben alispáni rendeletre a szászvári képviselő testület határozatot hozott arról, hogy a Piactéren lévő Szent Háromság szobor körül Erzsébet királyné emlékére 4-6 vadgesztenyefát fognak ültetni. Az 1933-as renoválásakor nemcsak a szobrot, hanem a körülötte lévő kerítést is javították, e munkálatokat Éber János szászvári ácsmester végezte el. Szászváron volt olyan időszak, 1925 és 1958 között, amikor a falu „Fő terét” hivatalosan is „Szentháromság tér”-nek nevezték el.2
Az 1783-as vizita említi a Szász falun kívül lévő, árokkal körülvett temetőt, amelyben egy a Megváltót ábrázoló kereszt található. Még más keresztekről is megemlékezik e leírás. Az egyik a Kálvária hegyen állott, a másik a falun kívül nyugati irányban, a harmadikat pedig a településtől északra említik. Mindegyik keresztről azt jegyzik le, hogy jó állapotúak, amelyeket a hely közössége gondoz.
Az első katonai felmérés 1787-re elkészülő szelvénye csupán egy keresztet ábrázol a falutól északkeleti irányban. Ez a Tófű felé vivő közút és az onnan keletre, Györe irányába leágazó útszakasz metszéspontján állott. Ez nem biztos, hogy azonosítható a térképen Szászvártól északra a vizita által említettel, mivel e térkép felmérési munkálatai már az 1760-as évektől folytak. Az első katonai felmérés szelvényein még sem a szászi temetőben, sem pedig a Kálvárián nem jelölnek kereszteket.3
Az alábbiakban a forráskritika szemüvegén keresztül vegyük sorra és összegezzük az ismereteinket az útmenti keresztjeinkről, kezdve a Kálvárián lévőkkel!
A Kálvária.
Az 1783-as vizita egy keresztet említ a Kálvária hegyen tehát kezdetben még nem volt itt három kereszt, hanem utólag lett kibővítve. A Kálváriáról egy néphagyomány is fennmaradt, miszerint a törökök kiűzésekor a helybéliek innen lövöldöztek volna a menekülőkre. Erről a néphagyományról lefejtve a „török toposzt” a valóságmag körülbelül csupán annyi lehet, hogy Szász falu végét jelölhette egykoron. E kereszt felállításának a motivációja kettős lehet. Tekinthetjük csupán útmenti keresztnek, így a falu egykori végét jelölhette. A másik hipotézis szerint e helyen, pontosabban annak relatív közelségében egykor álló, majd idővel romosodó és elpusztuló középkori templom, mint szakrális hely emlékét őrizhette meg. Egy 1802-ből való úrbéri térkép stilizáltan ugyan, de már három keresztet ábrázol a Kálvárián. Az 1864-es kataszteri színes térkép, valamint a második katonai felmérés szelvénye (1819-1869) is három keresztet tüntet fel e dombon. A harmadik katonai felmérés (1869-1887) csak egy kereszt szimbólumot jelöl mind a temetőben, mind a Kávárián, noha tudjuk, hogy az utóbbin ekkorra már régóta három állott. Arról nincs ismeretünk, hogy milyen anyagból készültek e keresztek abban az időben, inkább csak valószínűsíthető, hogy fából.
A Kálváriánkon jelenleg is látható keresztekről az 1829-ből való kánoni vizitáció emlékezik meg. Szász falu közösségének költségével és ugyanazon közösség fenntartásával három kőből készült keresztet emeltek 1825-ben. Ez az évszám ma is látható bevésve Krisztus keresztjének a talpazati részén. Többször renoválták ezeket a kőkereszteket. Így nem sokkal a felállításukat követően az 1831-es nagy kolerajárvány idején, majd pedig 1853-ban is felújították. 1868-ban egy hatalmas szélvihar tombolt a faluban, amely ledöntötte a Kálvária keresztet.Később, ismeretlen időpontban a keresztek egyike ismét ledőlt. Ennek a helyreállítása 1928-ra valósulhatott meg és mindhárom kereszt átfestését is elvégezték. Ez 200 pengőbe került, amely összeg felét a község, felét az egyház fizette. A nagypénteki körmenethez már fel volt állítva a ballator új felső része is. A festést a jobb beszáradás miatt a nyárra halasztották és „a jobb oldali lator alapzata is beton aláfalazással megjavíttatott”.
Jelenleg a Kálvárián lévő három homokkőből készült kereszt közül kettőnek a talpazati része van meg, a harmadik a latorral együtt ledőlt.4
A falu keleti végén lévő kereszt, utóbb „Róth-kereszt”.
Már az 1783-as vizita említ itt keresztet, pontosabb lokalizációja egyelőre nem lehetséges, de valószínű, hogy a falu végét jelölhette. Így Szász település egyik, igazolhatóan középkori eredetű utcájának, a Patak-utcának a végén lett felállítva. A mai homokkőből készült kereszt elődjét Rakk Katalin özvegy 1853-ban állíttatta fából és a család leszármazói gondozták. Az 1864-es kataszteri térkép már a jelenlegi helyén ábrázolja, e kőkereszt talpazatán egy 1890-es renoválási évszám olvasható. A közelben lakó Róth családról „Róth keresztnek” is nevezték.5
A falu nyugati végén lévő kereszt, utóbb „Kiss György-féle” kereszt.
Szintén már az 1783-as vizitában említik, eredetileg ez is fából készülhetett. A szerepe a falu végének, a mai Kiss György utcának a jelzése volt. A helyén valamikor, ismeretlen időpontban egy „Pléhkrisztus” állott. Később került ennek a helyére a közismert „Kiss György-féle” kereszt.
A művész e kereszt felállításának a szándékáról így írt Szilvássy Mihály esperes-plébánosnak: „…én tudniillik, mint szászvári szülött azzal szeretném ott nevemet megörökíteni, hogy az általam készített óriás Krisztus a kereszten szobrot állítok a falu legélénkebb pontjára, a présházunk előtt lévő háromszögletű térre, az országút mellé, a szoborminta már készen van és most öntik horganyba, a Corpus Christo 2 m 20 cm nagy, úgy hogy az egész kereszt 5m 50 cm. nagy lenne.”
Kiss György kérte a plébánost, hogy eszközölje ki a számára azt, hogy az alapzathoz szükséges követ biztosítsa a község. Szászvár képviselőtestülete nagy örömmel vállalta magára a kőanyag kitermelését, odaszállítását és az alapozás munkálatait is. 1900 szeptemberére még két keresztet alkotott a művész, amelyek Máriagyűdön és Pécs Havi-hegyen láthatóak. Újabb kutatási eredmények szerint, Kiss György egy negyedik, hasonló keresztet is elkészített, amely Apatinban lett felállítva.6
A Vásár téri kereszt.
Nem ismeretes a donátora. A felállításának ideje 1864 előtti. Ekkor ugyanis már a kataszteri térképen, majd pedig a 3. katonai felmérés szelvényén is jelölve van. A parókia történetben „vásártéri régi kereszt”-ként említik 1933-ban, amikor renoválják. Az eredeti helye egy keresztútban volt, körülbelül a mai szelektív hulladéktárolónál, majd ismeretlen időpontban át lett helyezve az út túlsó oldalára a Wekler család háza elé. Az 1990-es években rejtélyes körülmények között eltűnt.7
A „Böröcz köröszt”.
A keresztet vagy a család állítatta, vagy mivel mellette laktak, így nyerte az elnevezését. A helye szintén tipikusnak vehető, mivel egy útkereszteződés közelében lett emelve. 1933-ban a közelben lakó Reisz János nyugalmazott bányagépész egy teljesen új Szűz Mária szobrot készíttetett hozzá. Az 1941-ből való negyedik katonai felmérési térkép jelöli csupán. 8
A ”Gyenis-féle kereszt”.
A legcsekélyebb ismerettel rendelkezünk róla. Egyelőre bizonytalan még a lokalizálása is, valószínűleg Gyenis László háza előtt állhatott. 1933-ban renoválták. Talán előzményének tekinthető az a három fakereszt, amelyek az 1829-es vizita szerint az uradalmi vadászlak előtt állottak. Ezek körülbelül a Hermusz család telkén lehettek.9
A császtai kanyarban lévő kereszt.
Az 1783-as vizita megemlíti Császta falu közössége által gondozott, a közúttól északra lévő, jó állapotú keresztjét. A későbbi, 1829-es vizita szerint pedig már két fából készült kereszt található abban a térségben. Közülük az egyik lehet a „császti kanyarban” álló, ez lehetett a mai 1873-as feliratot viselő homokkőből készült kereszt elődje. Ennek a donátora ugyan nem volt kiolvasható, mivel nagyon megkopott már, de ami viszont bizonyos, hogy német volt, mivel gótikus német betűkkel vésték rá a feliratot.10
A „Csábrák kereszt”.
A „Csábrák kereszt” elődje a mai Lovas malom közelében állott egy keresztút mentén. Ezt az 1864-es kataszteri térkép, valamint a második és harmadik katonai felmérés szelvényei is jelölik. Ez utóbbin a „Grundrams malom” közelében. E malombérlő család állíttatta ezt a kőkeresztet a Császtáról ide tartó a kőhídon átívelő út mellett, amely a malomhoz vezetett. Csábrák János emlékirata szerint 1820-ban lett ott kereszt állítva, amely mellé a jakobinus mozgalomban fellázadt jobbágyok kerültek volna eltemetésre. A jakobinus mozgalom kapcsán nem volt ilyen jobbágyfelkelés akkoriban. Így tehát valamilyen más, általunk egyelőre nem ismert eseményhez, vagy tragédiához köthető ennek a felállítása.11 A jelenleg romos állapotában látható keresztet Csábrák József 1920-ban állítatta, ez olvasható a talpazati részén.
A Karl család kertjében lévő kereszt.
A harmadik, jelenleg a Karl család kertjében álló kereszt a „legfiatalabb”. Tipikus az elhelyezkedése, egy Mázáról ide érkező horgos és az újabb keletű közút csomópontjánál emelték. A „Misés út” egy igen régi útvonal. A nevét onnan kapta, hogy ezen érkeztek a mázaiak Szászvárra a plébánia templomhoz szentmisére. E keresztet ismeretlen időpontban a Felzmann család állítatta, 1933-ban pedig Reisz Boldizsár renováltatta.12
Az útmenti keresztekhez az úgynevezett „keresztjáró napokon” járultak a hívek. A húsvétot megelőző áldozócsütörtök előtti hétfőn, kedden, szerdán látogatták végig ezeket processio-szerűen a pap vezetésével. Reggel 7 órakor szentmisével indult az adott nap liturgiája: hétfőn a Kárász irányában, kedden a Györe, végül szerdán az Okány felé álló, tehát a Rakk kereszt került sorra.13
A vallásos néprajz helyi emlékeinek számbavétele után elmondhatjuk, hogy a kereszt Isten szeretetének a jele Jézus Krisztusban. A Megfeszített paradoxona éppen az, hogy e gyengeségében változtatja meg a világot, elhozva a békét és a kiengesztelődést mindannyiunk számára. Amennyiben ezt átérezve rá meg rá tekintünk egy-egy ilyen útmenti keresztre, akkor elmondhatjuk majd Szent Pállal mi is, hogy „Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal. 2,19)
Patton Gábor
Jegyzetek:
1.Pécsi Egyházmegyei Levéltár (továbbiakban: PEL.) Historia Parochiae Szász PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_I_0017,_0023,_0086. és PEL.I.1.a.1. 1829_536_szaszvar_0011. Várszegi Alajos: Szászvár. Szászvár 1991-13, 136. p.
2.PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_II_0046. Az 1864-es kataszteri színes térkép Püski Mátyás tulajdonában. Baranya Megye Földrajzi Nevei (továbbiakban: BMFN.) Szerk.: Pesti János Bp.1982. I. k. 26/59. sz. név. Szokoly Károly: Szászvári krónika az ezredfordulóig. Szászvár 2021-38. p.
3.PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_I_0013. és PEL. I. 1.a.1. 1829_536_szaszvar_0011. Az első katonai felmérés térképe 1763-87 Österreichisches Staatsarchiv BIX. a. 527. jelzet. A második katonai felmérés térképe 1819-69 Uott. BIX. a. 1124. jelzet. A harmadik katonai felmérés térképe 1869-1887 Hadtörténeti Intézet és Múzeum. A negyedik katonai felmérés térképe 1941 Hungarian War Archives.
4. Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltár Biú. 806 sz. térképe 1802-ből. BMFN-I. k.-26/201. sz. név. Várszegi Alajos: Szászvár. Szászvár 1991-100, 136. p. Patton Gábor: Helyszínelés a Kálvárián. 2016 márc. kézirat. PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_II_0023.
5.PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_I_0013. és_0086. 1864-es kataszteri térkép. BMFN-I. k.-26/50 sz. név.
6.PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_I_0013. Bucsky Mihály: Kiss György. Pécs 1975-103-112. p. Nagy Ildikó-Szokoly Károly: Szászvári Kiss György szobrászművész életműve (1852-1919). Szászvár 2020-256-264. p.
7.PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_II_0046. 1864-es kataszteri térkép és a 3. katonai felmérés térképe.
8.PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_II_0046. BMFN-I. k.-26/135. sz. név.
9.PEL_I.1.a.1_1829_536_szaszvar_0011.PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_II_0046. Gyenis László szíves szóbeli közlése, amelyet ezúton is megköszönök.
10.PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_I_0015.PEL.I.1.a.1.1829_536_szaszvar_0011.
11.PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_I_0027. Az 1864-es úrbéri és a harmadik katonai felmérés térképe. Csábrák János emlékirata, amelynek a tanulmányozását Csábrák Lászlónak ezúton is megköszönöm.
12.PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_II_0046. Móka Istvánné szíves közlése, amelyet ezúton is megköszönök.
13.PEL_III.128_szaszvar_historia_vol_III_diversa_0148.
