A szászvári egyházközség örökös dísztagja: Suligói András
Suligói András olasz származású volt és egyszerű munkásként jött Magyarországra 1880-ban- írja róla a szászvári parókia történetében Rudolf Mátyás plébános. Sajnos az életének korai szakaszáról nincsenek más forrásaink, így az egyelőre homályban marad. Nem tudjuk, hogy hol született. Az 1850-es születési évét is csupán a halálozásáról íródott helyi cikkek, illetve a temetőnkben lévő sírfeliratából lehet visszakövetkeztetni.
Az 1890-es évek forrásanyagában viszont már többször felmerül a neve. Ekkortájt a kisebb iparosokon kívül két jó hírnevű és erős cég kezdte meg a működését Szászváron. Az egyik Kukkenberg János építő vállalkozó, a másik pedig Suligói András útépítési vállalkozó volt.1
1893-ban Suligói András szerepel Baranya vármegye virilistáinak névjegyzékében. A legtöbb adót fizető polgárok voltak a virilisták, akik ezen a jogcímen, tehát nem választás révén lettek a községi képviselő testület és a megyei törvényhatósági bizottság tagjai.2
Számára a Monarchia keretei között az első hídfőállás Trifail lett, ahol bányabérlőként tűnik fel. E város történetileg Alsó-Stájerországhoz tartozott, jelenleg Trbovlje Szlovéniában. Itt már 1804-ben elkezdődött a bányászat, amely 1849-től bekapcsolódott az osztrák vasúthálózatba is, így Trifail további fejlődését hozta.3
Szászváron 1890-ben 5,4 km. hosszúságban megindult az iparvasúti szállítás, így az itteni bánya szenét a mázai vasútállomásra vontatták lovakkal. E pálya megtervezése, kivitelezése nem csekély mérnöki tudást feltételezett a korban és nem kevés földmunkákkal járt. Egyelőre bizonytalan az, hogy Suligói volt-e ennek a megépítője, kivitelezője. Ami viszont bizonyos, hogy 1894-ig ő végzi e szállítási tevékenységet, majd pedig pár évig, 1897-ig Gaul András. Ezután ismét Suligói a vállalkozó. Sőt, 1900-ból fennmaradt egy bérleti szerződés, amelyet Grósz Ábris szászvári bányafelügyelővel kötött. Ez részletesen szabályozta a szállítás feltételeit, különösen kitérve a balesetvédelmi előírásokra is.4
Suligói András az 1890-es évek közepétől sorra nyeri el az útépítési megbízatásokat térségünkben, a Szászvár-Mágocs közötti egyes útszakaszokon. 1897-ben a Szászvárról Ráckozárra vezető út kiépítéséhez biztosítania kellett a kőanyagot. Ehhez kibérelte a kárászi és a vékényi kőbányákat. A Bikalról Mágocsra vezető közút építését is elindíthatta 1899-ben, mivel a versenytárgyaláson 15 %-al kedvezőbb árajánlatot tett, mint a konkurencia.5
Az útépítési és szállítási feladatok során szerzett tapasztalatai arra sarkallhatták, hogy 1896-ban Tatabányán egy kocsi fuvarozással foglalkozó céget alapítson. Halála után ezt unokája, Puppi János vette át. Ő kiegészítette e vállalkozást bérautó és autóbuszüzemmel, amellyel Tatabánya és Felsőgalla közötti szállításokat biztosította a bányatársulat részére.6
A Trifail bányatársaságtól érkezett Tatabányára Ranzinger Vince, aki 1896-1907-ig volt a tatabányai bányászat vezetője. Így feltételezhető az, hogy Suligói András is általa került oda. 1897-ben kis mélységben a szénosztályozó alapozási munkálatai során könnyen kitermelhető szénre találtak, az utóbb „Suligói-telep”-nek nevezett területen. A külfejtéssel kitermelt szén szállítása tekintetében Suligói András fuvarozóval állapodtak meg. 1900-ban elindult a szén termelése, ezt a vasúton áthaladva szállították a szénosztályozóhoz Suligói szekerei. Nemsokára ezt kiváltva egy a vasút alatt átmenő vágat készült az osztályozótól nem messze lévő teherszállító aknával. Így Suligói ezen tevékenysége ugyan megszűnt, de a környező községekbe továbbra is szállította a szenet, tehát fuvarozott a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-nek Tatabányán, Felső-, és Alsógallán, valamint Bánhidán. A munkásházakat 1895-től először „Ótelep” néven kezdték építeni Alsógallán, majd idővel kiterjesztették Bánhida községre. E folyamat eredményeként 229 házból álló munkáskolónia jött itt létre 1902-re. Ettől kezdve hivatalosan is Tatabánya lett a neve az új településnek. A „Suligói-telep” a vasút alsógallai oldalán a külfejtés mellett létesült, amint ez a mellékelt térképen is látható. A népessége 1910-ben még 699 fő volt. Utóbb látványosan lecsökken az itt lakók száma: 1920-ban már csupán 228, majd 1930-ban 167 főt említenek. A „Suligói-telep”-et, ahol a házakon kívül külön lóistállók is álltak az 1970-es évek közepén számolták fel végleg, mivel akkor a közelében ismét újraindították a külfejtést.7
Suligói András 1898-ra a Szászvárról Császtára vivő út jobb oldalán az Okányi utcában két modern lakóházat építtetett és egy hatalmas gazdasági épületet cselédlakással, igen masszív faragott kövekkel és kívülről majolika téglával díszítve. Itt később elég sokáig a szászvári rendőrség volt Szászváron. Ugyanott, a közelben még egy házat külön is birtokolt. Nem véletlen, hogy ezt a területet utóbb róla nevezték el „Suligói hegy”-nek, amely a Kantár hegy északi, kisebb nyúlványa. További szerzeményei voltak: a templommal szemközt egy ház, a „Sztambul” nevű szőlő villa, amely a bánya irányába húzódó út jobb oldalán volt és még külön egy fél telek föld. Mindent egybevéve annyit elmondhatunk, hogy Suligói András nem volt a szó szoros értelmében véve „nagybirtokos”, noha néha a korabeli sajtó is így titulálja őt.8
Annak ellenére, hogy Suligói András vállalkozásai miatt nem tartózkodhatott folyamatosan itthon, de a Szászvári Önsegélyező Hitelszövetkezetben is aktív, felelősségteljes feladatokat vállalt. Ez a szervezet 1897-ben létesült Szászváron és a falu gazdasági életének fontos tényezőjévé vált. Iparosok, kereskedők, bányamunkások, földművesek alapították. Kedvező hitelek felvételére adott lehetőséget, a kis egzisztenciájú családok gyarapodását szolgálta, heti 50 filléres befizetések mellett. Azt, hogy mikortól lett tagja ennek a szervezetnek Suligói nem tudjuk, de 1911-ben megtartott közgyűlést követően már cégjegyzésre nem jogosított igazgatósági tag lett. Utóbb is ebben a megbízatásban tűnik fel. 1912-ben az egyik lányának, Teofiliának a férje Guly-Kovács György, egykori csendőr lett e szervezet pénztárnoka. 9
Suligói András neve szinte az összes hadikölcsönjegyzéskor megjelenik. A hadikölcsön értelmezése mai szemszögből nézve lehet vitatható, mivel az ország a háborút az aktuális folyó bevételekből nem tudta volna finanszírozni. A korban viszont nemzeti ügyként hirdetik, Wekerle Sándor pénzügyminiszter szavaival élve „…jegyzése oly honpolgári kötelesség, amelyben mindenkinek tehetsége és vagyona arányában kell részt vennie. A hadikölcsönt jegyző a belső front katonája.”10
Suligói András és családjának a szászvári templom javára tett adományozásait ugyan már korábban érintettük, de most kiegészítve összefoglaljuk. Amúgy még nem zárható ki, hogy e lista bővülni is fog: részben új forrásadatok előkerülése, részben a templomunkban található tárgyak beazonosítása által.
„…nagy vagyonával Isten dicsőségére is sokat létesített…teljesen a saját költségén egy igen értékes művészi orgonát ajándékozott 1913-ban és a templom belső díszítéséhez is nagy összegekkel járult hozzá. Ezért a XIII. Leo pápa által alapított „Pro ecclesia et Pontifice” egyházi érdemrendnek keresztjét kapta meg a Rómában 1913 szeptember 14.-én kelt dekrétummal X. Pius Ő szentsége kegyessége folytán.”-olvassuk a parókia történetében
A kitüntetést egy vasárnapi szentmise keretében Szabó Géza plébános adta át neki. „Ugyancsak ekkor nyújtotta át a szászvári római katolikus hitközség által készíttetett remek kivitelű másik díszoklevelet is, mely szerint Suligói András a szászvári hitközség örökös dísztagjává választatott.”
A helyi sajtó másutt is megemlékezik az új Angster orgonáról, amely 5000 korona volt és további 1000 koronát adott a kifestéshez. A templomhajó északi, várra tekintő ablakára a felesége adakozott. A Ligeti Sándor üvegfestő által készített ablak Szent Erzsébetet ábrázolja. A művész a híres rózsa csodát örökíti meg rajta. Erzsébet karján itt nem kosárral látható, amint a legendájában olvasható. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Erzsébet által a szegényeknek vitt kenyér rózsává változott a kötényében.
A templom félköríves szentélyének ekkoriban nyitott bal oldali ablakára Suligói leányai adakoztak. A szárnyas angyalt ábrázoló színes ablak alján férjezett nevükön szerepelnek: Puppi Jánosné (Suligói Antónia), Guly-Kovács Györgyné (Suligói Teofilia) és Jager Antalné (Suligói Vilma).11
A Szent Anna kápolnának egyik déli irányba néző ablakán Suligói saját védőszentjét, Szent András apostolt ábrázolja egy színes üvegablak. Az apostol hátán az X alakú, utóbb róla elnevezett ún. „András kereszttel” látható. A keresztény hagyomány szerint ilyen alakú keresztre feszítették fel őt.
A Mohácsra kerülő unokái Puppi Vilma és Stefánia két szép, művészi kivitelű oltárvánkost és egy díszes oltárterítőt készítettek és ajándékoztak a szászi búcsú, vagyis 1915 augusztus 15. napjára.12
Suligói András nem csupán Szászvár tekintetében volt adakozó. Így például 1914 szeptemberében Baranya vármegye „visszamaradott”-jai javára fordított folytatólagos gyűjtésből is kivette a részét. Mai fogalmainkkal az értelmi fogyatékosokat nevezzük így. Érdekes, hogy Szászvár akkori körorvosa, Dr. Kreiner József is szerepel a listán. Vélhetően tőle tudhatta meg Suligói András is ezt a nemes szándékot. Továbbá az Önsegélyező Hitelszövetkezet, mint szervezet is külön adakozik, amelynek Kreiner volt az igazgatója Suligói pedig igazgatósági tagja.
Tatabányán a „Művezetők Lapja” számol be arról, hogy 1917 márc. végén a kerületi egyesületük saját koszorúalapja és az özvegyek és árvák karácsonyi segélyalapja javára tudományos estélyt rendezett. Ekkor a bevételek gyarapításához a „következő nemes adakozók voltak szívesek nagyobb összeggel hozzájárulni”. A listán Suligói András neve is szerepel.13
1915 ápr. 10.-én felesége Schaffhauser Katalin 55 éves korában elhunyt Tatabányán. Az Alsógallai állomásról Szászvárra szállították és itt helyezték örök nyugalomra. Az elhunytban Jager Antal tanító, Guly-Kovács György szászvári hitelszövetkezeti pénztáros és Puppi János mohácsi szobrász anyósát gyászolta.14
Suligói András nem sokkal élte túl a felesége halálát. 1917 júniusában Budapesten a Pajor szanatóriumba került egy hónapra, majd nehéz műtét után visszaadta lelkét a Teremtőjének. 67 évet élt, „rendkívül munkás igyekezetű ember volt, ki szorgalmával nagyon jelentékeny vagyont szerzett” Három leánya, köztük Puppi János mohácsi kőfaragómester felesége és azok családja gyászolják-írják róla a mohácsi helyi újságban.15
Mi zárás képen a megyei lapot idézzük. A „Dunántúl” nekrológjában ez olvasható: „Élete igazi munkaszerető ember élete volt. Küzdött, fáradt lankadatlan buzgalommal nemcsak családja jövendő boldogságáért, de azért is, hogy annál több jót tehessen. Sok szegényt segített, kiknek bánatkönnycseppjei a hála legdrágább gyémántjai. Legdíszesebb vonása volt lelkének: a mély vallásosság, mely Szászváron tündöklő példaként ragyogott a nép előtt.”
A temetését a Budapesti Temetkezési vállalat intézte. A szászvári templomtér ezen alkalommal virágokkal volt díszítve: a plébánia és az iskola falát 50 méter hosszú fekete drapériával vonták be. A temetést Szabó Géza szászvári plébános végezte az akkori káplánja Papp István, továbbá Rausz Alajos kárászi és Blandl György nagymányoki plébánosok segédletével. A templomtéren volt az első „Libera”, amikor Szabó Géza méltatta az elhunyt elévülhetetlen érdemeit. „A beszéd után felhangzott a templomban a drága halott által ajándékozott szép orgona bánatos hangja, hogy utoljára elsirassa nemes szívű adományozóját, mialatt a templomtéren ezernyi gyászoló tömeg énekelte könnyezve „Ments meg engem Uram az örök haláltól” kezdetű éneket. A második „Libera” után a családi sírboltba temették.”16
Suligói András biográfiája, amint ezt a bevezetőnkben is jeleztük nem teljes. Nagyon izgalmas lett volna bemutatni azt a pályaívet, amely az egyszerű munkástól a több érdekeltségű nagyvállalkozóig vezet, de erre a forrásaink egyelőre nem nyújtanak lehetőséget.
Egy viszont bizonyos. Suligói András sok utat épített életében, de ezek közül az igazit Krisztus már kitaposta az ő számára… Suligói András Trifail bányabérlője, Tatabánya és Szászvár térségének nagyvállalkozója életpéldájával minket is arra int, hogy emlékezzünk rá. Méltó, hogy ezt megtegyük, hisz a talentumokkal Ő jól sáfárkodott. Méltó, mivel sok reábízottat istápolt és önzetlen szeretettel adakozott. Méltó, mivel megtalálta az igazi utat, amely Jézus útja és az Atyához vezet.
Patton Gábor
Jegyzetek:
1.Historia Parochiae Szászvár III. k. PEL. III. 128_szaszvar_historia_vol III diversa. 0048
2.Baranyavármegye virilistáinak névjegyzéke In: Pécsi Figyelő 21. évf. 73. sz. (1893) 09. 13.-4. p. és Pécsi Napló 2. évf. (1893) 09. 17.-3. p.
3. https://hu.wikipedia.org/wiki/Trbovlje
4.Szokoly Károly: Kétszáz év a Mecsek mélyében A szászvári bányászkodás története Szászvár 2013-30. 35. p. Az eredeti szerződés a Szászvári Bányászati Múzeumban található.
5.Várszegi Alajos: Szászvár (monográfia) Szászvár 1991-63. p. Pécsi Figyelő 25. évf. 89. sz. (1897) 04. 18.-7. p. Pécsi Közlöny 7. évf. 28. sz. (1899) 03. 07.-4. p.
6.Magyar vármegyék és városok múltja és jelene. I. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene Szerk.: Szalay Béla és Vajas Lajos Főszerk.: Csengerújfalusi Ósváth Andor h. n. 1938-883. p.
7.Dallos István: A gr. Eszterházy Ferenc aknáról készült kép kapcsán 6. 2015 márc. 9. In: Fontes’ Tatabánya dallosis.wixsite.com Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete 1900-1944 Az 1981-ben megtartott konferencia recenziója. In: Levéltári Szemle 34. évf. (1984) 1-3. sz.-59. p. Magyarország történeti statisztikai helységnévtára 6. Komárom-Esztergom megye III. Bp. 1995-37. p. Dallos István nyugalmazott muzeológus szíves írásbeli közlései, amelyet a mellékelt 1938-as térképpel együtt ezúton is megköszönünk.
8. Várszegi: i. m.-63. p. Historia Parochiae Szászvár i. h.
9. Központi Értesítő 36. évf. 77. sz. (1911) 09. 24.-2308. p. és 41. évf. 20. sz. (1916) 08. 22.-259. p.
Nagy Magyar Compass Bp. 40. évf. 1. sz. (1912)-1962. p. 41. évf. 1. sz. (1913)-1993. p. 42. évf. 2. sz. (1914)-145. p. 43. évf. 2. sz. (1915)-137. p. 44. évf. 2. sz. (1916)-136. p. Várszegi: i. m.-67. p.
10. In: Pécsi Napló 23. évf. 283. sz. (1914) 11. 26.-5. p. 80 ezer koronás jegyzésével megközelítette az összes szászvári jegyzés felét. In: Dunántúl 5. évf. 131. sz. (1915) 06. 10. In: Pesti Napló 67. évf. 334. sz. (1916) 12. 03.-19. p. és ugyanez Pesti Hírlap 38. évf. 336. sz. (1916) 12. 03.-22. p. Az ötödik hadikölcsönjegyzésre Szabó Géza plébános is buzdította a híveket ld. In: Dunántúl 7. évf. 17. sz. (1917) 01. 21.-7. p. Mihók Sándor t. alezredes: A hadikölcsönjegyzés Magyarországon az első világháború idején In: Hadtörténelem 2018/ 4. sz.-127. p.
11. Historia Parochiae Szászvár i. h. A szászvári templom restaurálása In: Dunántúl 3. évf. 76. sz. (1913) 04. 03.-2. p. A szászvári templom felszentelése In: Dunántúl 3. évf. 213. sz. (1913) 09. 16.-3. p. Ünnepély Szászváron In: Dunántúl 3. évf. 266. sz. (1913) 11. 18.-5. p.
12. In: Dunántúl 5. évf. 188. sz. (1915) 08. 17.-3. p.
13.Baranyavármegye segélyakciója (sic!) A vármegye visszamaradottjai javára fordított folytatólagos gyűjtés In: Dunántúl 4. évf. 224. sz. (1914) 09. 10.-4. p. In: Művezetők Lapja 20. évf. 5. sz. (1917) 05. 01.-101. p.
14. In: Dunántúl 5. évf. 85. sz. (1915) 04. 15.-2. p.
15. In: Mohácsi Újság 1. évf. 17. sz. (1917) 07. 22.-3. p.
16. Szászvár gyásza In: Dunántúl 7. évf. 160. sz. (1917) 07. 15.-6. p. Suligói András temetése In: Dunántúl 7. évf. 163. sz. (1917) 07. 19.-6. p.
