Szászvár középkori plébánosai, jeles egyházi személyei
A középkorban „Szász” néven említik az okleveles forrásaink a települést, amely 1408-ra már mezővárossá fejlődött.
Először 1332-ben tűnik fel a Viszlói nemesi család birtokfelosztásakor Szászvár neve „Zaaz” formában. Ekkor a pécsi káptalan az egyik kanonokát, Szászi Péter mestert (magister) küldte ki, mint megbízottat. A kanonokok az egyházi társadalom középrétegéhez tartoztak. Ők alkották a- főként püspöki székhelyeken működő- káptalan nevű testületet, élén a préposttal. A középkorban a leggyakoribb személynévadási forma a lakóhely szerinti volt. Tehát Péter kanonok korábban Szászon lakhatott, és nagyon valószínű, hogy a szászi plébániáról került a pécsi káptalanba.1
XXII. János pápa, a „harcias aggastyán” keresztes hadjárat megindítását tervezte a Szentföld felszabadítása érdekében. Az egyháziakat a pápai rendeleteken kívül zsinati határozatok is kötelezték arra, hogy jövedelmeik arányában járuljanak hozzá a hadjáratok költségeihez. A hazánkba megérkező pápai tizedszedők a klerikusoktól az egyházi tizedük tizedrészét szedték be erre a célra. A vatikáni levéltárban fennmaradt és onnan publikált listáikon Iván szászi plébános neve tűnik fel 1332-35 között több alkalommal. Iván évi átlagban 40 báni dénárt fizetett. A környék plébániái közül ez kiemelkedő, csak az elpusztult Szentmária település volt hasonló adottságú. Mecseknádasd közelítette meg Szászt 35 dénárral, de például Komló plébánosa csupán 20 dénárt fizetett. A tizedköteles termelés igen nagy volt a településen, az adatsorokból a népesség számára is következtethetünk. Így Szász falu akkori lakosságát 670-800 közöttire lehet becsülni.2
Több olyan oklevelet ismerünk még a 14-15. századból, amelyekben a szászi plébánosok különféle jogi ügyekben működnek közre.
„Ravasznak mondott Mihály” szászi plébános 1393-ban szerepel, mint a pécsi püspök képviselője a lászlóföldi pálosok elleni perben egy birtokrészlet hovatartozása kapcsán. 1397-ben szintén ő működik közre a kardinális, Alsáni Bálint emberei által a pécsváradi apát vasasi jobbágyain elkövetett hatalmaskodás vizsgálatánál.3 A középkori magyar joggyakorlat a „hatalmaskodás” körébe sorolt minden olyan erőszakos cselekedetet, amely bárki személye, szabadsága, vagyona ellen irányult.
Fábián szászi plébános 1411-ben ügyvédi megbízatást kap több környékbeli nemessel együtt a Jánosi /ma: Mecsekjánosi, Komló része/ földbirtokok vitás ügyében.
1428-ban a Karanch birtokhoz tartozó szőlőhegy és erdők miatt per keletkezett Kórógyi István bán fiai Fülpös és István, másrészt Maróti János macsói bán között. A pécsi káptalan ekkor két kanonokot küldött ki: Bertalant, aki aszuági esperes is volt és György szászi plébánost Nagyfaluba, Baranya megye szokásos törvénykezési helyére.4
1429-ben a pápa hozzájárul a Kistolnai Mátyás László részére feladandó szent papi rendhez. Az irat említi a szászi Keresztelő Szent János egyházat, kápolnát, csak az nem világos, hogy ez hogyan függött össze a plébániatemplommal. Kérdéses továbbá az, hogy Mátyás melyik egyházban és milyen tisztet töltött be. Az említett kápolnát még 1408-ban Alsáni Bálint bíboros és mások alapították. Utóbb a török defterekben Szentjános mahalle (városrész) néven őrződött meg. A hódoltság után is fennmaradt e kápolna névemléke, de akkor már a kor népszerű szentjére Nepomuki Szent Jánosra vonatkoztatták azt, akinek később ott állott a szobra. Az elpusztult középkori kápolnát a vártól nyugatra, a mai Arany János utca közötti térségben kereshetjük.5
Még két Szászvárról elszármazó személy egyházi pályafutásáról maradtak fenn forrásaink. Valószínűsíthető róluk, hogy egyházi nemesek (predialisták) sarjai lehettek.
Szászi Mihály Mátyás 1431-ben a pécsi székesegyháztól nyugatra még a 13. század elején létesített Keresztelő Szent János társaskáptalan javadalmát birtokolta.6
A legmagasabb egyházi és egyben világi méltóságot Szászi János érte el. Közel másfél évtizeden keresztül Zsigmond király alkancellárjaként tevékenykedett. 1412-től említik, mint pécsi kanonokot, a szolgálataiért kapta a stallumot és a pécsi várban lévő Aranyos Mária kápolna igazgatóságát. Egyházi karrierje ezután tovább folytatódott: előbb bácsi, majd pedig 1421-ben az óbudai Szent Péter káptalan prépostja lett. Ilyen minőségében a Zsigmond király által kezdeményezett óbudai egyetem vezetője is lett. Elődjével szemben viszont hiányzott belőle a tudósi véna. Inkább bürokrata volt, kormányzati szakember, ezért csak a prépostság jövedelmét tartotta szem előtt. Ez a személyválasztás is hozzájárult ahhoz, hogy az óbudai egyetem elsorvadt. Szászi Jánosnak Budán és Visegrádon is volt háza. A király mellett római és velencei diplomáciai feladatokat látott el. Veszprémi püspökként halt meg 1428-ban.7
Végül megemlítjük, hogy Ernuszt Zsigmond pécsi püspök 1476-ban Szász várának és egyházának a gondozását és őrzését élete végéig Orbán fehérvári prépostra bízza. Azon jövedelmeken kívül, amelyek a vár prefektusait addig megillették további 200 forintot engedélyezve neki, mely összeget a vár jövedelmeiből szabadon kivehet.8
Nagylucsei Orbán egy Pozsony megyei jobbágycsalád sarja, aki előbb az udvari kancellárián jegyző, majd a kincstartói hivatalban kapott feladatot és Ernuszt János familiárisa lett. Előbb alkincstartó, utóbb só- és bányakamara ispán, majd 1479-1490 között kincstartó. A király kiváló szolgálataiért nemességet és címert adományozott neki, birtokokkal és egyházi javadalmakkal honorálta a tevékenységét. Orbán 1474-1484 között a fehérvári Szent Miklós társaskáptalan élén állt, 1481-től pedig már adatolható, mint pécsi prépost. A pécsi székeskáptalan éléről a főpapi rendbe emelte a király, előbb a győri majd az egri egyházmegye vezetője lett. 1485-ben a bécsi egyetem magyar tanulóinak a vezetője. 1487-től teljes nádori jogkört nyert, majd Mátyás haláláig a király magyarországi helytartója.9
Patton Gábor
Jegyzetek:
1.Wertner Mór: Kiadatlan oklevelek (második közlemény) In: Történelmi Tár Új folyam IX. (1908)-491-92. p.
2.Ipolyi Arnold: Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia I/1-4 Bp. 1885-1891-277, 286, 297, 310. p. Timár György: Márévár története a középkorban In: Füzes Miklós (Szerk.) Márévár és környéke. Kistáji monográfia. Magyaregregy 1997-32. p. Hegedűs László: Egy Anjou-kori összeírás nyomában In: Levéltári Szemle (XXIX. évf.) 3. sz. 1979-579. p. Patton Gábor: A koromszói apátság kutatása In: Baranya 1994-95. évf.-139. p.
3.Fejér Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis Tomi VII. Vol. 5. Budae 1841-63. p. Lukcsics Pál: A zichi és vásonkeői Zichy-család idősb ágának okmánytára Bp. 1931. XII. k.-54. p.
4.Nagy Imre: A zichi és vásonkeői Zichy-család idősb ágának okmánytára Bp. 1894 VI. k.-154. p. Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526 Szeged 2006-568. regeszta. Magyar Nemzeti Levéltár Magyar Országos Levéltár Dl.12001
5.Lukcsics Pál: A XV. századi pápák oklevelei Bp. 1931-223. p. Várszegi Alajos: Volt-e Szászváron apátság? In: Baranyai Művelődés 1972 / 4. sz.-130. p. K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai Pécs 2011-152-153. p.
6.Fedeles Tamás: Pécs a középkorban In: A pécsi egyházmegye története I. A középkor évszázadai (1009-1543) Szerk.: Fedeles Tamás-Sarbak Gábor-Sümegi József Pécs 2009-181. p.
7.Lukcsics Pál: A XV. századi pápák oklevelei Bp. 1931-104. p. Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő-középkorban (1354-1526) In: Tanulmányok Pécs történetéből 17. Pécs 2005-446-447. p.
8.Magyar Nemzeti Levéltár Magyar Országos Levéltár Dl.17784
9.Fedeles Tamás: a 7. jegyzetben i. m.-414-416. p.
