Olaszországi zarándokút – beszámoló

Hogy mit jelent nekem a zarándoklat? Egyszerre könnyűnek érezni magam,másszor fájdalommal és teherrel a lélekben. Vegyes érzésekkel telve, de mindvégig megnyugtató. Azt gondolom amikor elhatározzuk hogy több ezer kilométert teszünk meg, hogy szentjeink előtt lerójuk hálánkat, tiszteletünk nem csupán a kíváncsiság motorja hajtja az embert, hanem valami belső vágy, hogy önmagunk lehessünk Isten előtt a mi egyszerű valónkban. A jó Isten kegyelme és szeretete végig kísérte utunkat.

Az első napunk színhelye Padova. Páduai Szent Antal bazilikája, a gyönyörű reneszánsz templom lenyűgözött. Áhítattal léptem be kapuján, egyszerre eszembe jutott nagymamám akivel sokszor imádkoztunk Szent Antalhoz, ha elvesztettünk valamit. Ő az elveszett tárgyaknak és a szegényeknek is a védőszentje.

Majd másnap Assisi felé vettük az irányt, az út során ez a város ami a legjobban megfogott. Patinája szépsége páratlan, az épületek terméskőből, a Subasio hegység teraszain fekszenek. Assisi Szent Ferenc a ferences rend alapítója, és Szent Klárának a klarissza rend alapítójának a szülőhelye. Azt a végtelen kisugárzást és energiát, amit a szent sírnál megtapasztaltam csodás megnyugvással töltött el. Azután Zsolt atya miséje mindannyiunk számára az elmélyülést és az elmélkedést biztosította. Csodálatos volt a bazilika híres festőjének Giottonak a freskói, mely Szent Ferenc életét jelenítik meg. A város megnézése után hosszú út várt ránk, mert az olasz csizma sarka felé haladtunk.

A harmadik napi úticélunk San Giovanni Rotondo. Izgalommal a szívemben vártam Pio atya városát. Már csak azért is, mert XX .századi szentünk, aki katolikus pap, és kapucinus szerzetes volt. Jézus stigmáit hordozta, a nevéhez számos rendkívüli dolog fűződik. Pl: bilokáció, csodatételek, gyógyítás. Már az oda vezető út Toszkána hegyei, lankái, szőlőskertjei is a végtelen nyugalmat tárta elénk. San Giovanni Rotondo modern város több millió zarándokkal évente. Bár az időjárás nem kedvezett zord esős idő volt itt délen, de az Úr erőt adott, hogy kövessük őt. Megnéztük a bazilikát a régi templomot, a szent testét a kristálykoporsóban, a múzeumot ahol Pio atya levelei, bútorai, ruhái voltak kiállítva. Láttuk Pio atya kórházát, melyet 1956-ban alapított a „Szenvedés Enyhítésének Háza”nevet kapta. Pio atya teste halhatatlan az utókor számára, a lelke, ahogy ő mondta tovább munkálkodik a mennyországban, közbenjár értünk. Lelki vezetőnk Pio atya sírjánál szentmisét tartott, ami mindannyiunk napját megkoronázta.

Csütörtökön Lanciano és Loreto város megnézése következett. Lancianoban Eucharisztikus csoda történt 750-ben, egy fiatal pap misézett kételyekkel a szívében, miközben a kehelyben lévő bor vérré a Szentostya szívizommá változott. Azt hiszem ennél nagyobb tanúságtétel Jézus Krisztustól önmagáról a hívőknek és hitetleneknek, egyaránt megrendítő és felemelő csoda és kinyilatkoztatás. Loretoban Szűz Mária názáreti házát szemlélhettük. Ez a ház eredetileg a Szent Család otthona volt a Szentföldön. A legenda szerint a keresztesek kiszorultak Palesztinából, a házat az angyalok felemelték, és Názáretből áttelepítették Loretoba 1295-ben. Ma a „ Szent Ház” a bazilika központjában helyezkedik el. Minden valószínűség szerint keresztes lovagok hozhatták Olaszországba a Közel-Kelet köveit.

Az utolsó nap megható emlékezést tettünk Visintininél, ahol az l. világháborúban elhunyt magyar katonáknak emlékhelyet állítottak. A magyar és székely himnusz könnyeket csalt a szemembe. Egy gondolat járt a fejemben, hogy jó magyarnak lenni, és Pio atya szavai duruzsoltak fülembe.

„Magyarország egy olyan kalitka,amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.”

Köszönjük Zsolt atya ezt a programokkal teli nagyböjti zarándoklatot, felejthetetlen élmény számomra!

Rausch-Póth Melinda