„Hívom az élőket, elsiratom a holtakat és megtöröm a villámokat” – Adatok harangjaink történetéhez 1.  

Szászvár harangjai

Hazánkban már a kora-Árpád-korban is öntöttek harangokat, több öntőműhely előkerült a régészeti feltárások során, közülük a hajdan Esztergomhoz tartozó elpusztult Kovácsi falu temploma, a dömösi prépostság, továbbá a feldebrői és ópusztaszeri monostorok lelőhelyei említhetők meg. Az anyaghasználat eleinte ingadozott, az érc összetétele kevesebb rezet tartalmazott, mint később, viszont több volt benne az ón és antimon aránya. A 15. század közepére, a nándorfehérvári diadal és a III. Calixtus pápa által elrendelt Imabulla időszakában (1456 jún 29. „Bulla orationis”) elérte a harangöntés a csúcspontját. Állandósult a felhasznált érc összetétele, rögzültek azok a fizikális jellemzők: méretek, arányok és változó falvastagság, amelyek a harang előre megtervezett hangjának eléréséhez feltétlenül szükségesek voltak. A több részből álló öntőformák rendszere és díszítmények között kiváló minőségű ötvösművek lenyomatait is megtaláljuk. A templomok mellett csak akkor öntöttek harangot, amikor annak a mérete meghaladott egy bizonyos kritikus tömeget: ez az átmérő alul számítva kb. 70-80 cm.-t jelentett. 1

A szászvári plébánia templom nem a mai helyén állott, a török hódoltság múltával használhatatlan, romos állapotba került. Az 1721-es kánoni vizitáció szerint a teteje ekkor már hiányzott és a falai több helyen leomlottak, így nem volt alkalmas szentmisék megtartására.
Ezért a falu közepén, a mai Szentháromság szobor térségében az akkori plébániaház mellett egy ideiglenes, vályogból készült, szalmatetővel fedett „házi kápolnát” építettek. Előtte egy gerendára függesztett harang hívta az élőket és siratta a holtakat. 2

E templom felszereléséről ugyan a későbbi egyházlátogatások (viziták) elég részletesen szólnak, viszont a harangokat nem említik. A publikált harangszentelési jegyzőkönyvekből viszont ismerjük, hogy 1742 május 18.-án Pécsett készült a szászvári templom részére két harang, melyeket ott is szenteltek be. Ezután kerültek kiszállításra és elhelyezésre Szászváron az említett ideiglenes kis templomnál. A régi harang sorsáról nincs tudomásunk.
A mai szászvári plébánia templom 1772-1779 között épült fel, melyet a Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek fel. Ennek a tágas templomnak még néhány évtizedig nem volt kőtornya. Az 1783-as kánoni vizitáció a templom hajójához csatlakozó fából készült tornyot emleget. Egy 1801-ből fennmaradt világi összeírás 18×7 öles cseréppel fedett templomról ad hírt, amelynek kis fatornyában két kisebb harang szolgált. Az 1810-es vizitából megtudjuk e harangok neveit is: a nagyobbik Szent Györgynek, a kisebbik pedig Szent Józsefnek volt dedikálva. 3

Az új, immár kőből készült templomtorony alapjait 1821 Szent Péter és Pál apostolok ünnepének vigiliáján tették le, a teljes munka 1822 októberére fejeződött be, amelyhez a község 700 forinttal járult hozzá. Ebbe a toronyba már három harang került elhelyezésre. A legújabb és egyben a legnagyobb a község kegyes adományából 292 font súlyban (163,52 kg.) készült el Szent Imre tiszteletére. A másik két régebbi harangot feltehetőleg áthelyezték. A Szent György harang 150 fontot nyomott (84 kg.), amelyet még 1767-ben Winter János Mihály öntött Tolnán. Ez egy új adalék, mivel B. Horváth Csilla csupán 1770-től adatolja e jeles pécsi harangöntőt, aki többek között a székesegyház keleti tornyába is készített harangot. Az 50 font (28 kg.) súlyú kisharangot Steinstock József öntötte, pontos idejét ugyan nem tudjuk, de az ő működése 1763-85 közé tehető. Több mint valószínű, hogy az apja Joseph Ernst Steinstock, a „lélekharangok mestere”, aki 1730-64 között igen sok kisebb méretű harangot alkotott. A 19. század végén egy kisebb harang lett cserélve a szászvári templomban, közelebbről nem ismert ok, vélhetően elhasználódás folytán. A 49, 5 cm. átmérőjű „utódját” 1895-ben a Rupprecht testvérek Pécsett öntötték, a pontos súlyát későbbi adatokból tudtuk csak visszakövetkeztetni, így ez kb. 70 kg.-ot nyomott. A templom első kőtornyát 1892-re újra kellett építeni, mivel az alatta levő régi ciszterna besüppedt és a torony így teljesen elhajolt. A régi fundamentumot több méter mélyen kiemelték és erős betonalappal pótolták. 4

Az első világháború szele még nem is érződött, amikor 1913 decemberére a szászvári hívek közadakozásból és a templom pénztárból új nagy harangot öntettek. Ennek a súlya 7 mázsa volt és Boditsi Sándor harangöntő műhelyében készült el Baján. „A nagy harang tiszta zengésű mély hangja messze elhallatszik a regényes Mecsekháton”- számol be róla a megyei sajtó némi romantikával.
Szabó Géza plébános a felszentelt nagy harang hivatásáról tartott buzdító beszédet a templomtéren nagy számban egybegyűlt híveknek, majd pedig a Himnusz és a pápai Himnusz hangjaira emelték fel az új nagyharangot a toronyba, ahonnan az iskolás gyermekek nagy örömére ajándéktárgyak hullottak alá. E nagyharang a többi 3 átszerelt régebbi társával együtt „a legteljesebb összhangban hirdeti Isten dicsőségét”-zárja ezen esemény leírását a megyei sajtó. Amúgy nem véletlen, hogy az új nagyharangunkat „Jézus Szent Szíve” tiszteletére dedikálták, mivel egy ilyen imatársulat alakult meg 1891-ben Szászváron. Dr. Szilvássy Mihály esperes- plébános alapította, Gadó Sándor káplánja nagyon aktív közreműködésével. E társulat tagjainak a száma rohamosan nőtt, 1896-ra már elérte a 750 hívőt. 5

Még a trianoni békediktátum előtt a szászvári iskolai színpadon régi szokás szerint pásztorjátékokat tartottak a gyerekek. A többször megismételt előadások kitűzött célja ekkor az volt, hogy az első világháborúban rekvirált harangjaink pótlásra kerüljenek, tehát a bevételeket erre kívánták fordítani.
„Mint az előző is már, de főleg ez évben (1922) teljes komolyságával nyilatkozott meg a hívek azon óhaja, hogy a lélekharang mellé legalább egy nagyobb harang szerkesztessék be.”-olvassuk a parókia történetében.
A hívek e nemes cél érdekében cselekedtek is, például a február 5.-én megrendezett katolikus olvasóköri bál teljes bevételét erre ajánlották fel. A püspöki uradalom egy darab erdőt adott el, a község pedig a régi tűzoltófecskendőjétől vált meg. Ilyen összefogás révén, igen jelentős összeg gyűlt össze. Az április 19-20.-án megtartott, sokak által látogatott hitközségi közgyűlésen megtörtént egy 650 kg. súlyú harang megrendelése Boditsi Sándor bajai harangöntő mesternél, aki a háborúba „behívott” elődjét is készítette. Az új nagyharangnak már a templombúcsú, vagyis Nagyasszony napjára el kellett volna készülnie, de az alapanyagok késedelmes beszerzése miatt ez tolódott. Közben pedig „azon óhaj nyilvánult meg, hogy az új nagyharang nagy és erős hangú legyen.”. Végül csak szeptemberre érkezett meg az új harang 830 kg. súlyban, amely így valóban „nagy” lett, mégpedig olyannyira, hogy lefaragással kellett tágítani a harangláb belső részét, hogy beférjen a helyére. A 115,7 cm. átmérőjű „G” moll hangszínű harang „igen tömör, éles és erős búgású.”

A harang teljes árának kiegyenlítéséhez feltehetőleg a méret és a szerelés költségeinek a növekedése miatt még volt némi hátralék. Ezt a szászvári földmíves ifjúság által többször előadott népszínművek által fedezték. Így „50 000 ezer korona jutott a szászvári új nagyharangra, mely 830 kg. súlyával és gyönyörű érces hangjával legméltóbb hirdetője az ébredő jobb szellemnek e vidéken is.” 6

A harangok pótlásának folyamata ezzel nem állt meg, az iskolaszéki jegyzőkönyvek is sokat foglalkoztak vele. Először 1926 ápr. 18.-án vetődött fel az egyik ülésen a nagyharang mellé beszerzendő két kisebb méretű harang kérdése. Ekkor maximálisan 500 kg összsúlyban gondolkodtak és árajánlatokat kértek. Tóth János bíró az Ecclesia céget ajánlotta, „mint ahonnan sok jó hírű harangot szállítottak: ilyenek a pécsi székesegyházi harangok.” Az elnöklő plébános, Rudolf Mátyás is jelezte, hogy több árajánlatot fog majd bekérni. A plébános a szeptemberi ülésen, hogy lelkesítő példát mutasson, ha egy harang lesz 10, ha kettő akkor pedig 20 mázsa búzát ajánlott fel. Böröcz József javasolta „tájékozódás céljából- összeírni a faluban és a bányán, ki mennyi pénzt, vagy gabonát ád?” Az Ecclesia Harangöntő R.T. december végére ígérte a két új harang leszállítását. Így Rudolf Mátyás plébános megtette a szükséges előkészületeket, a harangok szentelését engedélyezték a püspökségen, de egyelőre meghíusult a cég vállalása. Az amúgy mindig higgadt plébános a céget az előleg maguk javára fordításával vádolta, hitegetésük mögött pénzügyi spekulációt sejtve. Ebben az inflációs időszakban ez lehet, hogy így tűnhetett a számára. Az 1927 február végi iskolaszéki jegyzőkönyvből már derengett a fény az alagút végén: az „Ecclesia” végre leszállította a harangokat. Így a szentelési és harangfelhúzási ceremónia legapróbb részleteit is megbeszélhették. A protokoll vendégek meghívásán túlmenően eltervezték azt is, hogy a helyi fúvós zenészek fognak a toronyba felhúzáskor muzsikálni, az elhelyezés után pedig süteményeket és cukorkákat szórnak majd szét a gyermekeknek. 7

A két új harang ára 34632000 korona volt. Nagy költséget jelentett az armatúra is és a régi harangszerelvények javítási és újraalkalmazási munkálatai: a teljes szereléssel együtt ez így 40640400 koronát tett ki. E tetemes összeghez a bányatársulatot és a községi elöljáróságot is felkérték az adakozásra, viszont arról nincs adatunk, hogy ez milyen mértékben valósult meg. „Ezen összeghez magam (t. i. Rudolf Mátyás plébános) 6 millióval járultam hozzá, a hívekre hárult a fennmaradó összeg, amely gyűjtés útján volt beszedendő.”- áll a parókia történetében. Szászvár amúgy nagylelkűen adakozott. Nemcsak a katolikus hívek, de még az izraelita családok is kivétel nélkül, közülük Péhner Jenő gyógyszerész egymaga 1 millió koronát adott. A filiák közül Császta és Máza is kivette a részét a gyűjtésből, de a plébános megrótta a györeieket, mivel azok teljesen elzárkóztak és egy fillért sem adtak a szászvári harangokhoz, mondván: „…hálátlanok a néhai Scitovszky János pécsi püspökkel szemben, aki ingyen templommal ajándékozta meg őket 1844-ben.”
Az elkészült harangok közül a nagyobbikat, a „Hősök harangját” amely 321 kg.-ot nyomott Szent Mihály arkangyal képe díszítette. A körirata: „Szt. Mihály arkangyal védelmezz minket harczainkban. A világháborúban 1914-1918 elesett hőseink emlékének. A szászvári plébánia hívei 1926.”
A „Családok harangja” 160 kg. súlyú 66 cm átmérőjű, palástját a Szent család képe díszíti a következő körirattal: „Jézus, Mária, József tiszteletére. A szászvári plébánia családjai 1926.” 8

A harangok ünnepélyes felszentelése 1927 március 4.-én, böjt első vasárnapján történt meg, amely eseményről pár nap múlva a megyei sajtó is hírt adott. Vasárnap dr. Sipos István pápai kamarás, teológiai tanár „ezernyi tömeg lelkesedése mellett, valóban nagy ünnepi keretek között szentelte az új harangokat. A kellemes összhangzású négyes harangcsoport G, B, D és G moll hangnemben siratja a holtakat, főleg a hőseinket és hívja az élőket, főleg a keresztény családokat, amely címekre történt felavatásuk is.”- olvassuk a megyei sajtóban. Az ünnepélyre kivonultak a szászvári önkéntes tűzoltók, a bányamunkásság és a leventék saját zászlóik alatt. Vendégként jelen voltak: Förster Jenő gazdasági tanácsos, Somsich Béla püspöki jószágigazgató, Bukovszky János bányafőmérnök, a királyi csendőrség helyi őrscsapata, a filiális községek elöljárói és iskolaszékei. Az új harangok toronyba történő felhelyezése olyan jól sikerült, hogy azok már délben meg is szólaltak. Ezen új harangokkal teljessé vált azok „békebeli” száma, tehát ismét 4 harang zengett a toronyból, amelyek mind súlyukban, mind pedig kellemes összhangzásukban messze fölülmúlták a régieket. Az első világháború előtti harangcsoport összsúlya 12 mázsa körüli volt, az újaké 13 mázsa 81 kg lett. Ezen utóbbi adatból a régi, még 1895-ben öntött kisharang súlya is kiszámolható, amely így kb. 70 kg. körüli
lehet. 9

Sajnos a „Hősök Harangja” nem sokáig hirdette hősök emlékét: paradox módon egy újabb világégéshez vitték el… A„behívóját” ugyan már előbb megkapta, de a búcsúra való tekintettel csak másnap, 1944 augusztus 16.-án szerelték le, és dobták le a toronyból, hogy „imára csendülő hangja helyett, halált osztó, bömbölő ágyú legyen belőle.” 10

Patton Gábor

Jegyzetek:

  1. Benkő Elek: Középkori harangöntőműhelyek Magyarországon In: Várak,
    Kastélyok, Templomok történelmi és örökségturisztikai folyóirat (6. évf.) 6 sz. 2010-12-15. p.
  2. Pécsi Egyházmegyei Levéltár (továbbiakban: PEL.) Historia Parochiae
    Szászvár PEL. III. 128_szaszvar_historia_vol_I_0003
  3. PEL. III. 128_szaszvar_historia_vol_I_0014 és 0018. Magyar Nemzeti
    Levéltár Országos Levéltár Urbaria et conscriptiones Regestrata UC
    168:39 (f) 1801 nov. 15. Petrovich Ede: Adalék a pécsi harangöntő
    műhely történetéhez In: Baranyai Helytörténetírás Szerk.: Szita László
    (1972. évf. ) Pécs 1973-197. p.
  4. PEL. III. 128_szaszvar_historia_vol_I_0030, és vol_III_diversa_0054
    Szepesy Ignác püspök 1829-es vizitája külön forrásként PEL.I.1.a. 1.
    1829_536_szaszvar_0005. Az 1810-es vizitában -nyilván elírás miatt- más
    a régebbi két harang („Szent György” és „Szent József”) súlya, ezért az
    1829-es súlyadatokat tartjuk hitelesnek. B. Horváth Csilla: A pécsi
    harangöntés történetéből In: Baranya Történelmi és honismereti
    folyóirat (4. évf.) 1991/1-2. sz.-268. p. B. Horváth Csilla ’Szászvár’ szócikk.
    In: Magyar Katolikus Lexikon Szerk.: Diós István-Viczian János online
    változata In: https://www.lexikon.katolikus. hu. Aki(k)től a harang szól – 3. rész. In: Félegyházi Közlöny 2019 jún. 8 In:
    https://felegyhazikozlony.eu
  5. PEL.III.128_szaszvar_historia_vol_III_diversa_0039 A szászvári „Jézus
    Szent Szíve” társulatról igen részletes forrásanyaggal rendelkezünk a
    parókia történetében. Új nagyharang Szászváron In: Dunántúl (3. évf.) 288 sz. 1913 12. 14.-5. p.
  6. PEL.III.128_szaszvar_historia_vol_II_0004, 0007 Magyar Katolikus
    Lexikon-i. h. , Kultúrélet Szászváron In: Dunántúl (13. évf.) 42. sz. 1923 02. 22.-3. p.
  7. PEL. Szászvár Iskolaszékének Jegyzőkönyve 1926 ápr. 18, szept.12.,
    dec.24. és 1927 febr. 27.-én megtartott ülések jegyzőkönyvei. PEL. III.
    128.009_055, 128.010_0007, 0009, 0011
  8. PEL. III.128_szaszvar_historia_vol_II_0019, 0020 és Magyar Katolikus
    Lexikon i. h.
  9. Ünnepélyes harangszentelés Szászváron In: Dunántúl (17. évf.) 55. sz.
    1927 03. 09.-5. p. PEL. III.128_szaszvar_historia_vol_II_0020
  10. Várszegi Alajos: Szászvár (monográfia) Szászvár 1991-80. p. és archív
    képmelléklet XI. sz.
A harangok felhúzása 1927-ben.
A Hősök-harangjának ledobása 1944 aug. 16.